Hűtlenség: árulás vagy lehetőség?

A hűtlenség megélésében és értelmezésében sok különbség van, és egy közös dolog: mindig fájdalmat okoz. Miután hagytunk magunknak időt az érzelmi sokk feldolgozására, gondolkodjunk el rajta, nekünk mit jelentenek a történtek. A bizalom elárulását, kiutat, vagy tünetet – egy kapcsolat elhanyagolt területeinek jeleit?

A történelem során a félrelépés okai sokat változtak. Valaha a házasság nem a szerelemről, hanem gazdasági érdekekről szólt, így a szenvedély keresése nem számított olyan botrányosnak, mondhatni megszokott és elfogadott volt. Ma viszont éppen ellenkező a helyzet: a legtöbben szerelemből házasodunk, és azt várjuk a házasságainktól, hogy egyszerre legyenek biztonságos menedékek és perzselő szerelmi történetek. Amikor ez az elvárás nem teljesül, sokan nem elengedik, vagy dolgoznak rajta, hanem máshol próbálják megélni azt, amiről úgy érzik, hogy elveszett.

Amikor kiderül egy viszony, a megcsalt fél gyakran önmagát kezdi hibáztatni. „Nem voltam elég jó.” „Nem voltam elég figyelmes.” „Megöregedtem.” A fájdalom és az önbizalomvesztés összekapcsolódik, mert a hűtlenség – ezen gondolatok szerint – egyértelmű üzenetet hordoz: a megcsaló fél keresett valamit, amit velünk nem talált meg. Ezen destruktív gondolatok helyett azonban érdemes inkább számba venni, milyen intő jeleket hagytunk figyelmen kívül, ami idáig vezetett. Mi utalt arra, hogy a párunk eljuthat idáig? Mit toleráltunk, amit nem kellett volna?

Bár a félrelépést egy ember követi el, a viszony érzelmi kontextusáért a pár mindkét tagja felelősséggel tartozik.

Vagyis a viszony sohasem egy légüres térben jön létre, hanem egy adott párkapcsolati dinamikán belül. Bár maga a félrelépés döntése egyéni felelősség, a kapcsolat érzelmi állapota- azaz a felek közötti intimitás, kommunikáció, figyelem és kötődés minősége- közös felelősség. Ez nem azt jelenti, hogy a megcsalt fél hibája lenne, a felelősség felismerése és a hibáztatás között óriási különbség van.

Egy kapcsolat nem egy pillanat alatt romlik meg, hanem fokozatosan formálódik olyanná, ahol az egyik fél a hűtlenségben keres vigaszt, kiutat, feltöltődést. Természetesen dönthetne másként is, választhatna más megoldást a problémára, ami kevesebb fájdalmat okozna, de ahhoz nagyon erős önreflexióra, tudatosságra és tartásra lenne szükség. A hűtlenséget választani sokszor a könnyebbnek tűnő út, de felelősség és a következmények terhe sokkal súlyosabb.

Vannak olyan félrelépők is, akiknél a hűtlenség nem pillanatnyi kedvezőtlen döntés, és nem is a párjukról, a kapcsolat dinamikájáról szól, hanem önmagukról. Ők azok, akik számára a megcsalás nem kivételes eset, hanem egy állandó minta. Az alacsony önértékelésüket már gyerekkoruk óta kívülről próbálják felturbózni, és a viszonyokban nem a másikat keresik, hanem saját maguk visszaigazolását. Minden újabb hódítás egy ideig tartó eufóriát ad, de a belső bizonytalanságot sosem gyógyítja meg.

A harmadik felet nézve, a szerető szerepe izgalmasnak tűnhet: szenvedély, izgalom és romantika anélkül, hogy a hétköznapok terhei rá nehezednének. De ez a történet így nem teljes, a szerető az önbecsülésének fokozatos csökkenésével fizet érte. Az, aki beéri a második hellyel, gyakran mélyen belül azt érzi: „nem vagyok elég jó ahhoz, hogy engem válasszanak”. Ennek hátterében a legtöbb esetben gyerekkori elhanyagoltság vagy bizonytalan kötődési minták állnak. A hűtlenségben betöltött szerep általában nem tudatos választás, hanem a régi sérülések újrajátszása.

A történet többféleképpen végződhet, van, hogy a szerető fárad el az örökös várakozásban és érzelmi éhezésben, és van, amikor a megcsalt fél nem tudja megbocsájtani a történteket és elköszön a párjától, párkapcsolatától. Előfordul, hogy a megcsaló fél elhagyja a párját a szeretőért.

Azonban, ha egy pár úgy dönt, hogy a történtek ellenére együtt marad, a feldolgozásnak három lehetséges útja van:

1. A Szenvedők – Ők azok, akik bár formálisan együtt maradnak, a bizalom sosem épül újra. A hűtlenség állandó árnyékként nehezedik a kapcsolatukra.

2. Az Építők – Ők felismerik, hogy a múltat el kell engedni, és bár a sebek nem múlnak el nyomtalanul, nem hagyják, hogy meghatározzák a jövőt.

3. A Felfedezők – Ők azok, akik nemcsak túlélik a krízist, hanem új kapcsolatot építenek a romokból. A viszony számukra egy jel volt arra, hogy valami hiányzik – de ahelyett, hogy kívül keresnék, közösen dolgoznak a megoldáson.

A digitális korban a bizalom helyreállítása gyakran a kontroll átvételének kísérletébe csúszik. Egy megcsalt fél sokszor úgy érzi, hogy ha ellenőrizheti partnere üzeneteit, e-mailjeit, közösségi médiás profiljait, akkor elkerülheti a következő árulást. Ez azonban csak egy hamis biztonságérzet. Ahogy Marty Klein pszichológus mondja:

„Nem tudod megakadályozni, hogy újra megcsaljanak. Partneredé a döntés, hogy hű marad-e, vagy sem.”

A bizalom nem az ellenőrzésből fakad, hanem abból, hogy két ember önként úgy dönt, hogy újra kockáztat – megint esélyt ad egymásnak, tudva, hogy ez az érzelmi nyitás mindig magában hordozza a fájdalom lehetőségét is.

Fontos szem előtt tartanunk, hogy kapcsolatban a másik ember nem a tulajdonunk. A szerelmünk nem biztosíték arra, hogy a párunk örökre velünk marad. Ez a gondolat egyszerre ijesztő és felszabadító: ha tudjuk, hogy a kapcsolatunk sosem „garantált”, talán nagyobb energiát fordítunk arra, hogy életben tartsuk.

Csúcspontján egyetlen affér sem szenved a szenvedély, a vágy és a figyelem hiányától. Nem véletlen, hogy

a legkitartóbb párok közül sokan tudatosan beépítik a kapcsolati dinamikájukba azokat az elemeket, amelyeket a hűtlenség oly csábítóvá tesz: játékosság, kíváncsiság, törődés.

De vajon mi magunk hol állunk ebben a történetben? Kérdések, amiket érdemes a téma kapcsán feltennünk önmagunknak:

• Mi az, amit igazán keresek egy kapcsolatban?

• Ha megcsaltak, mit üzenhet nekem ez a helyzet?

• Ha én léptem félre, mi volt az, amit máshol találtam meg, és miért nem tudtam a kapcsolatomban megélni?

• Mit jelent számomra a hűség: egy szabály betartását vagy egy mélyebb elköteleződést?

• Vajon a féltékenységem vagy a biztonság iránti igényem valójában nem saját önértékelési bizonytalanságomból fakad?

A hűséget-hűtlenséget sokféleképpen lehet értelmezni. Lehet fájdalmas árulás, lehet figyelmeztetés, lehet menekülés, lehet újrakezdés. A fő kérdés azonban az, hogy mit kezdünk vele.

A cikk Esther Perel: Affér avagy gondoljuk újra a hűtlenséget című könyve alapján készült.